A Tánc Világnapja – április 29.

Gregory Vuyani MAQOMA – táncos, színész, koreográfus és táncpedagógus –
üzenete, Dél-Afrikából, 2020.
Egy nemrégiben velem készült interjú alkalmat adott arra, hogy mélyen elgondolkozzak a
táncról, arról, hogy mit is jelent a számomra. Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassak,
végiggondoltam az eddigi pályámat, és arra jutottam, minden egyetlen cél felé vezetett.
Minden egyes nap olyan új kihívást jelent, amivel meg kell küzdenem, és csakis a tánc
segítségével tudok értelmet adni a világnak.

Elképzelhetetlen tragédiákat élünk meg, olyan időszakot, amit legjobban poszthumán
korszakként tudnék leírni. Ezért most még sokkal inkább, mint valaha, a tánccal arra kell
emlékeztetnünk a világot, hogy létezik még az emberiesség. A bomlás virtuális tájképén az
elszántságnak és az együttérzésnek kell felülkerekednie, mert csak ez vezethet az egyetemes
gyász katarzisához, legyőzve a halállal, az elutasítással és a szegénységgel szembesülők
végtelen szomorúságát és kemény valóságát. A táncunknak minden eddiginél sokkal
határozottabban kell tudomására hozni a világ vezetőinek és az emberi körülmények
megóvásával és javításával megbízottaknak, hogy dühös gondolkodók serege vagyunk, és az a
célunk, hogy a világot lépésről lépésre megváltoztassuk. A tánc maga a szabadság, és mi is
általa vagyunk szabadok, ezért a tánc segítségével meg kell szabadítanunk a csapdákba
esetteket mindenütt a világon. A tánc nem valamilyen politikai dolog, de politikai gesztussá
válik, mert minden elemében emberi kapcsolatokat hordoz, és ezért mindig a körülményekre
reagálva, képes az emberi méltóságot újjáépíteni.

Amikor táncolunk, a testünk a térben mozog és egymásba gabalyodik. A mozgásunk ereje
összekapcsolja a szíveket, megérinti a lelkeket, és gyógyulást hoz, amire oly kétségbeesetten
szükségünk van. A cél ezért az, hogy a tánc legyőzhetetlen és oszthatatlan hidrafejjé
változzon. Most már csak az kell, hogy még többet táncoljunk!