A kiállítást Lőrinc Katalin Harangozó-díjas táncművész nyitja meg, 2015. szeptember 12-én, 18 órakor
A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élmény. A tánc-, a mozdulat-élmény megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának igénye – ősidőktől fogva ismert. Legkorábbról az őskőkorszakból származó barlangi, valamint a bronzkori sziklarajzok maradtak ránk, későbbről pedig rajzok, festmények, szobrok, és a jelen időben a fénykép, a film és videó őrzi meg ennek az illékony művészetnek a jelenlétét. Különleges jelentőségűek a korabeli költők, írók, filozófusok közvetlen élményén alapuló műveinek táncvonatkozású lírai, leíró vagy elmélkedő részletei. Gyönyörű könyvet lehetne összeállítani Homérosztól kezdve Paul Valéryig – a táncot magasztaló költői szövegekből, amelyben a magyar költők sorai, virágénekek, népi rigmusok éppúgy helyet kaphatnának. Egy ilyen „képzeletbeli” kötetből a fotográfia sem hiányozhat, hiszen képes arra, hogy művészi eszközeivel, „költői” nyelvezetével élményszerűen örökítse meg a tánc pillanatait, az örökkévalóság számára. Én magam erre törekszem…
Eifert János
[ale_button url=”http://eifert.hu/blog/” style=”orange” size=”medium” type=”round” target=”_blank”] Részletek [/ale_button]