Interjú Szalay Tamással

A Táncművészeti Fesztiválok meghatározó személyisége vagy, akár a szervezést, a lebonyolítást, vagy a műsorvezetést, illetve a szakmai értékelést nézzük. Hogy látod az elmúlt évtizedek alatt milyen változásokon ment át a fesztivál rendszer?

– Ez a fesztiválrendszer, amit felépítettünk, rendkívül fontos szakmailag és a Szövetség szempontjából is. A Táncpedagógusok Országos Szövetsége egy szakmai, érdekvédelmi szervezet. 1989 óta képezzük a modern kortárstánc csoportvezetőket, szervezzük a továbbképzéseket, a fesztiválokat, a táncjáték fesztivált és a koreográfus versenyt. Sok mindent kínálunk a tagjainknak, amelyek mind azt szolgálják, hogy rajtuk keresztül egy művészetet szerető, nyitott társadalom nőjön fel. Azok a gyerekek, fiatalok, akik elkezdenek táncolni, nemcsak az amatőr mozgalomban vannak jelen, hanem ők a nézői a hivatásos együttesek tánc előadásainak is, és többen lesznek közülük hivatásos táncművészek a későbbiekben. Nem mindegy, hogy milyen fiatalokat nevelünk, és hogyan formáljuk őket, nemcsak a tánc szempontjából, hanem az egész életük szempontjából. 2022-ben immár 31. alkalommal kerül megrendezésre az Országos Táncművészeti Fesztivál, korosztályonkénti bontásban, sokféle műfaji kategóriában, regionális elődöntőkkel együtt. A fesztivál minőségi és mennyiségi fejlődésen ment keresztül. Szélesedett a képzési paletta, ezáltal a megmutatható műfajok száma is. Előtérbe került a táncosok technikai fejlesztése, megjelent a produkciókban a dramaturgia. 

Ennek kapcsán került be a Táncjáték Fesztivál is a fesztivál rendszerbe?

– Így van, egy idő után az élet hozta magával. Az év végén mindenki tart egy bemutatót a szülőknek, a nagy közönségnek, amelyre önálló számok készülnek, vagy megpróbálják az év közben készült produkciókat egy egységgé fűzni, valamilyen dramaturgiai szálon, vagy eleve készülnek kifejezetten táncszínházi darabok, mesedarabok, amelyek nagyon jó minőséget képviselnek most már.

Miért tartod fontosnak az amatőr táncművészeti mozgalmat?

– Azt gondolom, nagyon fontos, hogy a gyerekek a szabadidőben, egy olyan értelmestevékenységet folytatnak, ami építi a személyiségüket, fejleszti az intelligenciájukat, a művészielőadói készségüket, intellektuálisan kinyit egy hatalmas nagy kaput. Nemcsak a testüket képezzük, hanem zeneileg, az irodalom, és a képzőművészet szempontjából is. Filmeket ajánlunk, hogy nézzenek meg, mert kapcsolódik ahhoz, amit csinálnak. Nagyon sokféle skálán mozgunk, ott van a tanár személyisége, intellektusa, ami példaként szolgál, a növendékek számára, akiket tanít. Ő egy etalon, minden szempontból, amit akarva akaratlanul is, de a növendék elkezd követni, ezért nagy a felelőssége egy pedagógusnak. Nemcsak szakmailag neveli és fejleszti őket, hanem emberileg is. Ez egy olyan érzékeny korszak, amikor mindenhonnan jönnek impulzusok. Az utóbbi évtizedekben felgyorsult minden, ezért nagyon fontos, hogy biztos bázisok legyenek, akikhez lehet igazodni. A szülők otthon, a tanár néni, aki az iskolában tanítja, a koreográfus vagy a táncpedagógus, akivel dolgozik. Erkölcsi, szakmai, értelmi, érzelmi iránytűnek kell lennie annak az embernek, aki ott van. Ez nem azt jelenti, hogy befolyásolja, hanem mintát mutat. Szerintem ez rendkívül fontos. 

A Táncművészeti Fesztiválok atmoszférája olyan, mintha visszamennénk, egy régi értékorientált világba. Bejövünk a színházba, bezáródnak az ajtók, és beülünk az időutazás kapszulába, és egy csodálatos világ tárul elénk.

– Szerintem azok, akik akár növendékként, akár pedagógusként ebben részt vesznek, valami hasonlót élnek meg. Halljuk a táncosokat ott a versenyen. „Hogy ő ezt mennyire szereti, és az egész életét kitölti, és el nem tudja képzelni, hogy ne táncoljon”. Pontosan tudjuk, hogy a táncművészet egy olyan műfaj – most a művészi értéktől eltekintve – ami megtanítja az embert koncentrálni, fókuszálni egy feladatra, ez segíti őt a tanulásban, a hétköznapi életében, rendszerető lesz. Ez nemcsak a művészeti oldaláról nézve pozitív, hanem az embernek a személyiségfejlődése, a munkához, a tanuláshoz való hozzáállása szempontjából is fontos.

Hogy érzed, mennyiben segítette hozzá a Táncpedagógusok Országos Szövetsége Táncművészeti Fesztiválja, a résztvevő iskolák táncpedagógusait és növendékeit, hogy a pandémia nehézségei mellett is motiváltak maradjanak?

– Nem lehetett élő versenyeket rendezni, ezért ameddig lehetett még órákat tartani, illetve később egyéni foglalkozásokat, online versenyeket rendeztünk. Kiadtunk zenéket, amelyekből választani lehetett, és azokra koreográfiákat készíteni, teljesen szabadon. Bárhol készülhetett a produkció minden megkötés nélkül. (utcán, parkban, tornateremben, stégen, a Balaton partján, szobában). Kreatív dolgok születtek, és nagyon jól megmozgatta a tagságot. Sok jelentkezés érkezett, olyan helyekről is, ahonnan sohasem jöttek korábban. A legkisebb falvakban is kimentek a mezőre, és ott vették fel a táncukat. Izgalmas feladat volt. Fontos volt, hogy megmaradjon a kapcsolat, ne veszítsük el a hitet abban, hogy ezt majd lehet folytatni. Szerintem nagyon fontos volt, hogy amíg nem lehetett személyesen, élőben találkozni, legyenek olyan feladatok, amelyek izgalmasak és inspirálóan hatnak mindenkire.

A Szövetség elég sok továbbképzést szervezett az elmúlt években, sőt, ahogy mondtad, ingyenes részvétellel, ezzel támogatva a tagságot. Hogy látod, milyen volt az érdeklődés és milyenek voltak a továbbképzésről a visszajelzések?

– Aki eljött, nagyon jól érezte magát – a marketingtől a kreativitás fejlesztéséig, a technikai fejlesztésig, minden szerepelt – és nagyon jó volt a visszhangja. Azt kellene megérteni a kollégáknak, hogy igenis fontos, hogy időnként elmenjenek továbbképzésre, mert az biztosít egy folyamatos fejlődési lehetőséget, vagy legalábbis másfajta rendszerbe állítja az ember fejében lévő dolgokat, vagy mutat egy másik utat, hogy hogyan lehet azt a problémát kezelni, megoldani, hogyan lehet egy zenéhez másképpen nyúlni, mint ahogy eddig. Ez mindenkinek a saját szakmai igényességén múlik.

Mit tanácsolnál a TOSZ fesztiváljain résztvevő táncosoknak és az őket felkészítő pedagógusoknak?

– Szeretném, ha minél többen eljönnének a versenyekre, mert táncolni jó! Ez a fajta közösségi élmény olyan pluszt adhat mindenkinek, ami feltölti az embert, és amiből hónapokig lehet utána élni. Függetlenül attól, hogy most első, második, vagy harmadik helyezést ért el valaki. A közösség ereje, a színpad varázsa, az átélt katarzis – és a zsűri szakmai visszajelzései mind nagyon fontosak a további közös munkához.

Köszönöm a beszélgetést!

Molnár Krisztina