Interjú Földi Bélával
„Én az összefogásban hiszek”
beszélgetés Földi Bélával
Földi Béla, Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett, Harangozó Gyula-, Jeszenszky Endre-, Táncművészetért-, Táncoktatásért-, és Bonis Bona-díjas táncművész, „Az évad legjobb alkotója” (2017), táncpedagógus, koreográfus, a Budapest Táncszínház alapító igazgatója.
Hitvallásod szerint: „A testünk csak egy eszköz a kifejezéshez, viszont azt az eszközt nagyon meg kell formálni. Nagyon sok, nagyon hosszú munka, míg az emberi testből egy olyan érzékeny hangszer lesz, amit aztán belülről pontosan tudunk irányítani, hogy alkalmas legyen arra, hogy a gondolatainkat, az elképzeléseinket kifejezze. A mozdulat kifejezi azt az érzést és gondolatot is, amit a szavak már képtelenek.”
– Amit mondtam, azt úgy kell érteni, hogy kell egy nagyon jó hangszer, de mögé kell valaki, akinek gondolata, és mondanivalója is van. Kell még valaki, aki azt a gondolatot és mondanivalót megteremti a színpadon – szóval ugyanilyen hármas egység az, amiből aztán születik egy-egy jó táncelőadás.
A fesztiválok tapasztalatai alapján hogyan látod, mennyire tudták a pedagógusok, koreográfusok a növendékeket felkészíteni, megszólaltatni?
– A fesztivált nagyon fontos dolognak tartom. Látom, hogy milyen nagyszerű dolog az, hogy a gyerekek jó közösségben vannak. A szellemi leterheltség mellett, a mozgás micsoda nagyszerű és egészséges dolog. Ahol jó a képzés, az egyből látszik is. Nagyon sokat haladt előre a fesztivál, miközben a hétköznapi világunk, kontraproduktív a mozgással szemben.
Mégis azt látom, hogy nagyon jó műhelyek működnek, jó minőségű, gondolatgazdag, zeneiségben a világot felölelő, nagyon-nagyon jó dolgokat csinálnak. Nekem mindig öröm ez a fesztivál, mert úgy hiszem, a lényeg megvan. Gondolj bele, milyen lehetősége van egy olyan gyereknek, aki egy kis városban, faluban születik, egy olyan közösségben, ahol
korlátozottak a lehetőségei és egyszer csak be tud menni egy terembe, ott van egy pedagógus, aki törődik vele, ott vannak a barátok, és van valami cél, amiért dolgoznak. Eljönnek a fesztiválra, megmutatják a munkájukat, örülnek, ha nyernek, és képesek sírni is, ha nem érnek el jó eredményt. Olyan őszinte emóciók vannak, ami szerintem csodálatos.
Hogy látod? Jobban odafigyelnek a pedagógusok a képzésre?
– Igen. Szerintem nagyon jó a rendszerben, hogy különböző zsűritagok, különböző szemszögből, nagyon jó meglátásokkal segítik a koreográfusokat, a pedagógusokat, miközben vállalják, annak a veszélyét, hogy senki sem szereti, hogyha valami rosszat mondanak a munkájáról. Mégis kialakult az, hogy a pedagógusok figyelnek, ha azt mondjuk, hogy ezt így lehetne egy kicsikét jobban, vagy erre figyelj, vagy arra, akkor figyelembe veszik a javaslatainkat.
A pedagógusok visszajelzései szerint igényük van a szakmai értékelésre.
– Igen, nagyon nagy igényük van rá. Jolinak ez a nagyon nagy szellemisége, ami ilyen nagy emberszeretetből és empátiából áll, meg a tánc szeretetből, és abból, hogy válogatott zsűritagokat hív, szerintem ez egy csodálatos dolog. Jolinak köszönhetjük, hogy a szakmánk régi nagyjait, mint pl. Szakály Gyurit, vagy korábban Kiss Janit meghívta, és az ő
tapasztalatuk, ő szemük, nagyon sokat segít a táncpedagógusoknak. (Szerk.: Török Jolán a Szövetség elnöke)
Mit tanácsolnál a T.O.SZ. fesztiváljain résztvevő táncosoknak és az őket felkészítő pedagógusoknak?
– Ami a legfontosabb, hogy ismerjék fel annak a közösségnek az erejét és jóságát, amibe vannak, és fogjanak össze. A hétköznapokban előforduló súrlódásokat beszéljék át, hogy a közösség minél erősebb legyen. Én az összefogásban hiszek. A pedagógusok pedig legyenek önkritikusak, hogyha azt látják, hogy egy fesztiválon így, vagy úgy, nem úgy megy, bátran hívjanak vendég koreográfust, vendég tanárt, szóval tanuljunk egymástól. Tudom, hogy nagyon nehéz nekik, mert sokszor csak heti egyszer, vagy kétszer találkoznak, egy vagy másfél órára, és ez tényleg nagyon kevés. Ezeket az időket kell nagyon hasznosan kihasználni. Úgy gondolom, hogy az alapok jók, hogy ez rendbe van. Tudom, hogy a szövetség harcol azért, hogy több állami támogatást kapjon ez a szegmens is, úgymint az amatőr néptánc; ha meglenne, akkor az is nagy előrelépés lenne. Nagyon jó döntés volt, hogy regionális fesztiválok vannak, ez szerintem zseniális. Közösségen belül pedig a szeretet, az őszinteség, a tisztánlátás, fogja még inkább előre vinni a dolgokat. Nagyon jó, hogy van egy Jolink. Ahogy az elején is mondtam, Jolinak az empátiája, az emberszeretete, a szakma szeretete, rálátása, szakértelme, nyitottsága, ez az egész, ami előremozgatja a dolgot. Ezt meg kell őrizni és meg kell tőle tanulni.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én köszönöm, hogy megkerestél, meg hogy kíváncsiak vagytok a véleményemre.
Molnár Krisztina
