Köszöntő a Tánc Világnapján
Rendkívüli évet és egyúttal nem kevés megpróbáltatást tudhatunk a hátunk mögött, az ilyen időszakok pedig reflekcióra sarkallnak. Ebben a drasztikusan megváltozott világban egy dolog biztos: a bizonytalanság. Pontosan emiatt a lelki feltöltődés most fontosabb, mint valaha, a mozgásművészet pedig éppen ezt a kapaszkodót adhatja a kezünkbe. A táncművészet nyelvezete világokat köt össze, tiszta, őszinte és elmélyült formában képes megjeleníteni az alkotó üzenetét, mellyel új perspektívát ad, felszabadít és megadja azt a hétköznapokban kevésszer tapasztalt, mégis nagyon vágyott élményt, hogy igazán kiszakít, ami ezekben a nem mindennapi időkben mindannyiunk számára esszenciális.
Sokan, sokakat veszítettünk el, és alkotóként sem szabad megfeledkeznünk azokról, akik ma már nem lehetnek velünk, emlékezzünk meg róluk lelkünk egy leheletével. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a legnehezebb helyzetekből, így a mostaniból is, van kiút, feltéve ha van bátorságunk feltenni a leglényegesebb kérdéseket és igazán őszintének lenni magunkkal. Számomra a mély belső indíttatásból történő alkotás, a mozgásművészet, a tánc pontosan ezt jelenti. Nem csupán narratíva, sokkal inkább az emberi lét kérdéseiről, a fundamentális energia forrásairól, és önmagunk megismeréséről szól.
Frenák Pál
Kossuth-díjas és Moholy-Nagy László-díjas érdemes művész, koreográfus és táncművész
Friedemann VOGEL balettművész – Németország
2021. évi Nemzetközi Táncnapi üzenete:
Minden a mozgással kezdődik, amely mindannyiunknál ösztönös, a tánc pedig kommunikációhoz finomodott mozgás. Bármennyire is fontos és lenyűgöző a hibátlan technika, végső soron az a lényeg, amit a táncművész a mozgásban kifejez.
Táncosként folyamatosan mozgunk, és felejthetetlen pillanatok megalkotására törekszünk. Függetlenül a tánc műfajától, minden táncművész ezeket a pillanatokat igyekszik elérni. Ezért, amikor egyszer csak nem léphetünk fel, a színházakat bezárják és a fesztiválokat lemondják, a mi világunk megtorpan. Nincs fizikai kapcsolat. Nincsenek előadások. Nincs közönség. A közelmúlt történelmében a táncközösségnek még soha nem volt ilyen közös kihívása abból a szempontból, hogy motivált maradjon, hogy megtalálja a létjogosultságát.
Mégis, amikor valami értékeset elvettek tőlünk, pontosan akkor értékeljük azt, hogy valóban mennyire fontos az, amit csinálunk, és mit jelent a tánc a társadalom egészének. A táncosokat gyakran fizikai képességeik miatt ünneplik, bár valójában inkább mentális erőnk tart fenn minket. Úgy gondolom, hogy a fizikai és pszichológiai agilitás egyedülálló kombinációja segít minket a küzdelemben, hogy újra feltaláljuk magunkat, hogy folytassuk a táncot és inspiráljuk a világot.
Magyar fordítás: Ertl Péter